Diszfázia

Ha a gyermek beszédfejlődése késik, mielőtt a szülő logopédus segítségét kérné, általában óvatos kutakodásba kezd annak érdekében, hogy bizonyosságot szerezzen, vajon tényleg gond van-e, vagy amit tapasztal a gyermekénél, az még megfelel-e a normál ütemű beszédfejlődés kritériumainak.

A diszfázia, tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, és a beszéd- és nyelvelsajátítás súlyos zavarát jelenti. Megjelenési formái igen változatosak. Felismerése, megkülönböztetése más kórképektől igen nagy tapasztalatot, körültekintést igényel még a szakember részéről is. Pár sorban vázlatosan összefoglalom, miről is van szó.

Melyek a diszfázia tünetei?
A diszfáziás gyermekek beszéde mind a kifejező beszéd (amit és ahogyan mond), mind a beszédértés (amit megért) terén súlyos elmaradást mutat. Az elmaradás nemcsak a beszédben, de sokszor más területeken is megmutatkozik (pl. mozgás, játék, szobatisztaság, figyelem, rajzolás stb.). Előfordul, hogy a szülők túl nyugodt, aluszékony, vagy éppen sokat síró, nyugtalan babákról számolnak be. Gyakran később tanulnak meg ülni, állni, járni, vagy kimarad a kúszás-mászás szakasza. Mozgásuk rendezetlen, ügyetlen, lehetnek nagyon félénkek, bizonytalanok. Csecsemőként keveset, esetleg nem is gagyognak. A környezetük hangjaira nem, illetve alig reagálnak. Ezek a gyerekek később mondják első szavaikat, lehet, hogy csak 2-2,5 éves korban. Nehezen tanulnak új szavakat, szókincsük igen lassan bővül. Beszédük alig érthető. Sajátos, maguk alkotta szavakat, esetleg szótöredékeket használnak. Sok hangot rosszul mondanak, más hangokkal helyettesítenek. A szavakon belül a hangok, szótagok sorrendje felborul. Különböző – néha igen jelentős – mértékben a beszéd értésével is gondjuk van. Nem figyelnek környezetük beszédére. Egyszerűbb utasításokat nem értenek meg. Nem szeretik, nem értik a meséket. Gyakori tünet az echolálás, amely során a gyerekek visszhangszerűen ismétlik meg a hallott szót, mondatot, anélkül, hogy azt megértették volna.