Beszédészlelés és beszédmegértés

A beszédészlelés az a készség, mely lehetővé teszi a gyermek számára, hogy beszédhangokat, a beszédhangok egymáshoz kapcsolódását, hosszabb hangsorokat felismerjen, és képes legyen arra, hogy az elhangzásnak megfelelően megismételje ezeket. Ennek a készségnek köszönhető, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását és egyre több új szó (hangsor) felismerésére lesz képes. Beszédmegértésen az elhangzó szavak, szókapcsolatok, mondatok, mondatsorozatok jelentésének, tartalmának megértését értjük. A beszédészlelés tehát nem azonos a beszédértéssel. Az életkornak megfelelő szintű beszédészlelés biztosítja a gyermek számára az anyanyelv megfelelő elsajátításán kívül, hogy nehézség nélkül tanuljon meg olvasni, írni, idegen nyelvet elsajátítani. A beszédészlelés és -megértés egymást feltételezve és támogatva fejlődik a nyelvelsajátítás során. Bármelyik sérülése később zavart okozhat az olvasás tanulásában.

A beszédészlelés fejlesztésének gyakorlatai: hangsor- és szóismétlés, szógyűjtés, szólánc, hangfelismerés, hangkeresés, hangidőtartamok, hangokból szóalkotás. A beszédmegértés fejlesztése különböző kommunikációs helyzetek teremtésével történik, beszélgetés, mesehallgatás során. Kiemelt szerepe van a szókincs bővítésének.

Amennyiben gyermekénél az alábbi tünetek közül valamely fennáll, forduljon bizalommal központunkhoz: érthetetlen halandzsabeszéd; makacs, elhúzódó pöszeség; kérdésekre nem megfelelő válaszok adása; nem veszi észre, ha a nevét mondják, szólítják; zavarja mások hangos beszéde; szereti, ha a TV hangosabban szól, illetve a környezete hangosabb; figyelmetlennek, feledékenynek tűnik; gyakran visszakérdez; a másik gyereket figyeli, ha szóban közölték, mit kell csinálni; nem köti le a figyelmét a mesélés; nem tudja megismételni a hallottakat; nem képes megtanulni a verseket, dalokat; nyelvtanilag helytelen mondatok jellemzik beszédét; hosszabb szavakban felcseréli a hangokat, szótagokat; rendszeresen elfelejti, mi a házi feladat; nagyon lassan dolgozik, a másikat figyeli; tollbamondásnál lassú, sokat hibázik; szavakat, hangokat cserél fel, helyettesít; helyesírása gyenge; nem teszi ki az ékezeteket; hallás után nehezen jegyez meg dolgokat; fejszámolásban gyengébb, mint az írásbeliben.