A lelassult, illetve kóros pszichomotoros fejlődés korai felismerése és fejlesztése

Az újszülöttkor és csecsemőkor (születéstől 1 éves korig) három szakaszra osztható.

  • Az első szakaszra a primitív reflexek jelenléte jellemző. Az első hónapban a fej jobbra és balra fordítása, a kéz ökölbe szorítása. A harmadik hónap végére a csecsemő megemeli a fejét, a hangforrás irányába fordul, felemelkedik, a könyökére, alkarjára támaszkodik.
  • A második szakaszban a primitív reflexek fokozatosan eltűnnek, a fogóreflex a tenyéren és talpon még megfigyelhető. A negyedik hónapban mindkét könyök a váll előtti pozícióba helyezkedik. Az ötödik hónapban felemeli a kezét, hogy megfogja a felé nyújtott játékot. A hat hónapos csecsemő már egyre gyakrabban felemelkedik és kinyújtott kezeire támaszkodik. A második szakasz végére elkezdi magát nézni a tükörben, hangosan nevet és gőgicsél.
  • A harmadik szakaszban a csecsemő képessé válik arra, hogy a hátáról a hasára forduljon mindkét irányba. A nyolcadik hónapban négykézláb helyzetet vesz fel. A kilencedik hónapban felismeri az előre való haladás lehetőségét.
  • A negyedik szakaszban a csecsemő képessé válik az önálló ülésre (megtámasztás nélkül), mászásra, térdelésre, felállásra és járásra. A 11. hónapban az állás egyre magabiztosabb, és a 12. hónaptól a gyerekek 90%-a megteszi az első önálló lépéseket.

Egyéves korig a mozgásfejlődés a legfontosabb vizsgálati terület a pszichomotoros képességek feltérképezésében. A 2. és 3. életévben a motoros fejlődés mellett az érzékelés, beszéd és beszédértés, valamint a szociális alkalmazkodóképesség is vizsgálható, nyomonkövethető. Ha a pszichomotoros fejlődés lelassult, illetve késik, de egyébként harmonikusan zajlik, akkor nagy valószínűséggel intenzív fejlesztés hatására harmonikus fejlődésmenet fog bekövetkezni, azonban a diszharmonikus fejlődés gyakran komolyabb fejlődési akadályozottságra vált, illetve kóros fejlődésmenet jöhet létre.